The Curious Case of Benjamin Button – Benjamin Button különös élete
március 8, 2009 at 1:17 pm (Uncategorized) (Benjamin Button, Brad Pitt, Cate Blanchett, David Fincher)
Izgatottan vártam David Fincher és Brad Pitt újabb közös munkáját, hisz a Harcosok klubja óta nálam a tökéletesség mértékegységévé vált az, amit ott nyújtottak (persze ne hagyjuk ki az elismerésből Edward Nortont se). De az az igazság, hogy picit csalódtam, valahogy többet vártam a filmtől vagy a rendezőtől. Néha úgy éreztem, hogy kompromisszumokat kötött, és nem a film előnyére. Oscart pedig semmiképp sem adnék neki. A Forrest Gump forgatókönyve, struktúrája és rajzolatai pedig oly sokszor visszaköszönnek, hogy azt még a kevésbé szemfülesek is könnyen észrevehetik.
Benjamin Button (Brad Pitt), az első világháború végén születik, egy nyolcvanéves öregember fizikumával és kinézetével rendelkező testbe. Az édesanyja belehal a szülésbe, a saját apja iszonyatként tekint rá, így egy nyugdíjas otthon tornácán hagyja gyermekét. Az “öregúr” az idő előrehaladtával egyre fiatalabb lesz. Számára visszafelé járnak az órák. Egy fiatal testben egy tapasztalt, öreg lélek lakozik és fordítva. Csak egy barátja van: egy kislány, Daisy (Cate Blanchett), aki meglátja benne a valódi szépséget, és kitart mellette élete végéig.
Az alapkoncepció nagyszerű, bár nem eredeti, hisz hasonló alapelgondolást láthattunk, olvashattunk már korábban is. Az elképzelésben rejlő lehetőségeket a film nem igazán használja ki, az intenzitás gyakran szétmorzsolódik, a történet néha inkább “csak” egy hollywoodi love story. Olykor zavaró a két síkon mozgó történet is. Technikailag viszont tökéletes, korhűk a díszletek és a jelmezek, a maszkok zseniálisak.
A rendezésbeli hiányosságok mellett azonban mindenképp megemlítendő, hogy Brad Pitt a szerepet kiválóan formázta meg. Itt már értem az Oscar jelölés miértjét. Cate Blanchett számomra picit lapos. Viszont Queenie karaktere, akit Taraji P. Henson alakít egyszerűen fantasztikus. A figura tökéletes lett, a megformálás hibátlan.
A sok negatívum ellenére mégis azt mondom, hogy jó film, érdemes megnézni. Bár a több mint két és fél órás eposz olykor elnyújtottnak tűnik (néhol kicsit jobban megvágtam volna), azért a Benjamin Button különös élete egy érzelmileg is megragadó, elgondolkodtató, lenyűgöző történet egy férfiról, az élet öröméről, a halálról, a megtalált szerelemről, és arról, hogy van ami az időn is túlmutat, és örök..
“Emlékezz arra, amilyenek most vagyunk!"